Az óvoda az első szocializációs közeg a gyermek számára, itt tapasztalja meg először a nevelés és tanulás formális közegét, ezen évek alatt ért hatások határozzák meg az iskolarendszerbe történő belépés módját és sikerességét, ami az egész életen át tartó tanulás alapját jelenti.
A kora gyermekkori fejlesztésbe invesztálás hatékonyságát, e korai befektetés megtérülését a különböző életkorban történő fejlesztésekkel összevetve a Heckman-görbe szemlélteti. A humántőke-beruházások megtérülési rátája annál magasabb, minél korábban történik maga a befektetés, a tudatos támogatás, a fejlesztés.
Kiemelt jelentőségű a korai képességkibontakoztatás támogatásában az óvoda, amelynek hátránykompenzáló, esélyteremtő szerepére vonatkozóan több vizsgálati anyag is igazolta az elmúlt években, hogy a minél korábbi és magas szakmai színvonalon megvalósuló óvodáztatással mérsékelhetőek a nehezebb körülmények között élő gyerekek iskolai előmenetelében mutatkozó akadályok is. A széles körben ismert PISA-vizsgálat például azt mutatja, hogy egy kisgyermekkori nevelési év átlagosan 10 ponttal nagyobb eredményt jelent a teszten.
A kisgyermekkori nevelés, fejlesztés tudatossága a későbbi iskolai teljesítmények eredményességének és hatékonyságának kulcsfontosságú tényezője ily módon. A PISA-felmérésekben megmutatkozó eredményességen túl mindez, a tehetség hasznosulásának célzott támogatása, a gazdasági produktivitással is összefüggésben van.
A PISA-felméréseken eredményes japán gyerekek kétféle óvodatípusból lépnek be az iskolába: az egyikben a tanulási helyzetekhez hasonló feladatokkal találkoznak, míg a másik típus inkább szociális profilú, ahol a korai, családi problémákból adódó különbségek kompenzálása a fő cél, hogy az iskoláskorra ezek a gyerekek is ugyanolyan eséllyel induljanak.
A kisgyermekkori fejlesztés tudatossága mellett szól továbbá, hogy a tanulás alapját jelentő idegsejtek közötti kapcsolat az ismétlődő gyakorlás által erősíthető, növelhető.
Az utóbbi évek orvosi tanulmányai rávilágítottak arra, hogy a kisgyermekkor döntő szerepet játszik az agy azon funkcióinak a kifejlődésében, amelyek szükségesek az információ értelmezéséhez, az érzelmek megfelelő módon történő kimutatásához és a nyelv helyes elsajátításához.
Használd – vagy veszítsd el!
A Harvard University kutatásai alapján a fotó a születéskori, a 6 és a 14 éves kori szinapszisok sűrűségét mutatja be. A tanulás alapja – leegyszerűsítve a bonyolult idegrendszeri jelenséget – az idegsejtek közötti kapcsolat (szinapszis). Az első években az agy többször annyi kapcsolatot épít, mint amennyire az élet során szükség lesz. A folyamatos használatban lévő kapcsolatok megerősödnek, ezekből lesznek az elme autópályái, ám azok, amelyek „parkolópályára” kerülnek, másokkal helyettesítődnek vagy végül eltűnnek. A tapasztalatok formázzák az agy szerkezetét, de nincs két ember, aki pontosan ugyanazokat a tapasztalatokat szerezné meg, még akkor sem, ha a genetikai tervrajz pontosan azonos, mint például az egypetéjű ikreknél.
„A fejlődés során számos olyan állomás van, amikor az agy úgynevezett nagytakarítást végez: a test szemlátomást megszabadul a szükségtelennek tűnő idegpályáktól. Ilyen »tavaszi nagytakarítás« történik 6-8 éves kor között és valamikor a tizenéves korban, így a kamaszkor végére a 3 éves korban meglévő idegi kapcsolatok (szinapszisok) közel fele marad csak meg.” A szinapszisok sűrűsége 6 éves korban éri el a maximumát. Ekkortól az agy – ez szintén a normális fejlődés része – optimalizálja a „hardvert”. A hatékonyabb működés érdekében megszabadul azoktól az áramköröktől, amelyek nincsenek használva, és megerősödnek azok, amelyeket sokszor, sok inger ér. A gyermekkori élmények típusa és minősége meghatározza, hogy mely áramkörök erősödnek meg, és melyek számolódnak fel az aktív használat hiánya miatt. Ezt jelenti a „használd vagy veszítsd el! “ – mottó.
A kutatások szerint az ismétlődő gyakorlás során épülnek ki az erős szinapszisok, majd ezek elősegítik a gyorsabb tanulást. A fejlődés során a folyamatos kölcsönhatás a környezettel vagy a gyakorlás serkenti a kapcsolatok kiépülését az agyban. Az első 6 évben ezeknek a kapcsolatoknak a megtervezése és kiépülése folyik. Mire iskolába kerül a gyerek, az alapok már elhelyezve – ERRE LEHET ÉPÍTKEZNI. Minél több ösztönző hatás éri a kisgyermek agyát, annál több idegsejt aktivizálódik, és annál több kapcsolat alakul ki az idegsejtek között. Azok a kapcsolatok tehát, amelyeket ritkán használunk, idővel elgyengülnek. Használd vagy veszítsd el!
Mit tehet a szülő?
◇ Biztosítsunk olyan helyet a gyermeknek, ahol szabadon rendezheti a játékait, dolgait, hogy nyugodtan elmerülhessen a tevékenységekben.
◇ Engedjük szabadon játszani, próbálkozni!
◇ Legyen lehetősége a lakáson kívül is játszani, a természetben felfedezni a kavicsokat, a pocsolyát, megfigyelni a madarakat, homokvárat építeni.
◇ Engedjük, hogy minél több tapasztalatot szerezzen otthoni tevékenységekben is, segíthessen sütni, port törölni, kertészkedni!