Esztergályos Patrik „szüleit”, nagyszüleit szólaltatjuk meg, akiket megajándékozott a sors azzal, hogy harmadik gyerekként nevelhették fel az unokájukat. Felfedezték a sporttehetséget és a humán területi kiválóságot, nézzük, hogyan támogatták Patrikot…
– Beszéljenek kicsit magukról, a családról, a tehetséges gyerekről!
Szabó János és Szabó Jánosné Erzsébet vagyunk, ketten állunk rendelkezésre, mert közösen tettünk meg mindent a tehetséges unokánk támogatásáért.
Szabó János: Esztergályos Patrik sportoló, vívó az unokánk. Olyan jó erőnlétben, fiatalosan, dinamikusan éltünk az 50-es éveinket, hogy teljesen természetes volt számunkra, hogy Patrik, ha itt szeret lenni nálunk a leginkább, akkor harmadik gyerekként neveljük a szülők válása után, olyan odafigyeléssel, mintha ők nevelték volna. A családi ház nagy kerttel, udvarral, tetszett neki, sőt az édesapja műhelye is a telkünkön állt, így a napi találkozás biztosított volt.
A családi összetartás nagyon fontos számunkra, ebben gondolkodtunk, az anya, az apa és a tágabb család közösség végig egymást támogató közegként működött. Mindent elkövettünk, hogy a válás hátrányait ne szenvedje el. Nem tapasztaltunk generációs különbözőségből fakadó problémákat; 20 év elteltével, ma ez már másképp van, más a gondolkodásmód, a szemlélet, a társadalmi közeg, elvárások és lehetőségek….
Patrik fegyverneme a párbajtőr volt, az OMS–Tata Vívó SE versenyzőjeként Magyarország színeiben az alábbi sikereket mondhatja magáénak: Ifjúsági olimpiai játékok 2014, Nanking párbajtőr arany érem, párbajtőr csapatban ezüst érem; Kadet világbajnokság 2014, Plovdiv párbajtőr arany érem; Kadet Európa-bajnokság 2014, Jeruzsálem párbajtőr csapatban bronz érem; Junior világbajnokság 2016, Bourges párbajtőr csapatban ezüst érem; Junior Európa-bajnokság 2016, Újvidék párbajtőr csapatban arany érem. A 2018-as jereváni U23-as Európa-bajnokságon, a párbajtőrözők között a hatodik helyen végzett. 2019-ben megmérettette magát a TV2 extrém sport-reality-ben, az Exatlon Hungary-ben – ahol a legjobb férfi versenyzőként végzett, összesítésben pedig a második lett.
Szabó Jánosné Erzsébet: Nagyon büszkék vagyunk Rá! Nem csak a sport miatt, hiszen úgy neveltük, hogy a sportéletben és a magánéletben is megállja a helyét. Stabil, keresztény értékrendet törekedtünk közvetíteni, így választottunk óvodát és gimnáziumot, az általános iskolában a biztos alapműveltség elsajátíthatósága volt a cél.
Patrik jó gyerek volt, szinte fegyelmezni sem kellett. Sokat foglalkoztunk vele, bevontuk a családi tevékenységeinkbe, amit lehetett, közösen csináltunk; programokat szerveztünk, nem engedtük az unatkozást, persze ettől még sokat játszhatott akár egyedül, akár a barátaival, legtöbbször nálunk találkoztak. Serdülőkori bulikra, cigire, … nem volt szüksége, ott volt a sport, a család és barátok.
A születésnapja augusztus 19. Mi ezt mindig 20-án ünnepeltük a teljes nagy család meghívásával, bevonásával kerti partival, s azt is elmondtuk neki, hogy a tüzijáték is a tiszteletére van este… (ragyog a szeme)
– Hogyan és mikor derült ki az Önök számára, hogy Patrik tehetséges?
Szabó Jánosné Erzsébet: Magunk is sportoltunk és a szűkebb sportélet támogatói voltunk. Kosárlabdáztam, a férjem focizott. Ismerjük a sport élettani, életviteli és jellemformáló hatásait. A társadalmi közegünk is sugallta: a sport jót tesz a gyerekeknek, sportoljon lehetőség szerint mindenki. Azt láttuk, hogy Patrik nagyon jó testfelépítésű, mozgékony, lelkes. Egyértelmű volt, hogy a mozgás, a sport erőssége lesz, attól függetlenül, hogyan alakul a tanulási útja. Azt gondoljuk, a saját példánk is ösztönző volt. Kerestük a megfelelő sportágat, többet is kipróbált Patrik.
Szabó János: Nyilván a focival kezdtük (somolyog), úszás, kézilabda, tenisz…. A kedvező adottságok mellett volt gátló tényező: gyakori arcüreg és légúti gyulladások. Nem adtuk fel, tovább kerestünk, aztán rájöttünk, hogy teremsportot kellene kipróbálni. Egy véletlen találkozás hozott fordulatot: bevásárló központban futottunk össze az egyik volt óvodástársával és a szüleivel, 2007-ben; a fiú mesélt a vívásról.
Szabó Jánosné Erzsébet: Azt mondta Patrik: „Mama, ez engem érdekel!” 10 évesek voltak ekkor. Nem is kellett több ösztönzés nekünk, megbeszéltük a férjemmel, mit, hogyan vállalhatunk fel, hiszen nem volt támogatott sport a vívás.
Szabó János: Ez a vívósportban a kezdet volt. Plásztán Attila mesternél kezdett, aki szívesen fogadta, egyben elmondta azt is, aki 2 év alapozás után marad, abból lesz sportoló. Patrik állhatatos és motivált volt az alapozásban, később a versenyekre készülésben. Az első év után versenyzett, jó eredménnyel, s ez folytatódott, amitől egyfajta tűz volt bennünk is, hiszen megtalálta azt, amivel szeret foglalkozni, érdemes dolgoznia a sikerért, mert elérheti a céljait.
– Hogyan változtatta ez meg a család életét, mindennapjait?
Szabó Jánosné Erzsébet: A vívás megváltoztatta a család életét: rendszeressé vált Patrik eljuttatása az edzésekre, eleinte Tatabányán, majd Tatára, a felszerelések biztosítása az elenyésző összegű tandíj mellett. Kard, tőr törés esetén 20 – 40 000 Ft plusz kiadás, cipők, felszerelések, ruházat, külön említem a sisakot, 60 – 80 000 Ft. Persze a gyerek folyton nőtt…. A családi összefogás mellett is sokba került, de nem ez számított… Patrik lemondott sokféle ajándékról, amiket általában ilyenkor kérnek a serdülők, fiatalok, minden a vívásról és feltételei megteremtéséről szólt. A kanadai nagybácsitól például sporttáskát kért. Maga is igyekezett hozzátenni, füvet nyírt vagy kisebb munkákat elvállalt. Később, az eredmények megmutatkozásakor már volt támogatottsága a kiadások terén.
Szabó János: Patrik rengeteget fektetett a sportba, az volt az élete, feladata, küldetése: versenyre menni és jól szerepelni. Felismerte, hogy a tehetség nem elég, rengeteg munkát kell beletenni a sikerbe, hogy vannak magasságok és mélységek…
Egy nap úgy jött haza edzésről, hogy „többet nem megy oda, inkább kézilabdázni fog”. Nagyon meglepődtünk, megkérdeztük miért. „Vele a mester nem fogott kezet edzés végén, s ezt ő nem érdemelte meg.” Nevelnünk kellett arra, hogy az érzelmei, jogos vagy jogtalan sérelmei kezelését is tanulja; s azt is gondoljuk, ha valamit elkezdtünk, akkor azt érdemes folytatni nehézségek esetén is. Így a helyzet mindkét fél általi megbeszélését szorgalmaztuk: neked mi fájt, ő miért tette…. Patrik beszélt a mesterrel, azonnal rendbe jöttek a dolgok, helyreállt, erősödött a bizalom.
Egy másik esetben kisebb törést okozott Patriknak, amikor azzal szembesült, hogy szépek az eredmények, de nem volt elégedett, mindig a 2. helyre szorult. Pszichológustól is kapott segítséget, a motivációja, a magába vetett hite helyreállt.
Később Partali Csaba lett az edzője, a nagy eredményeket együtt érték el, mindent kihoztak ebből az edző – tanítvány kapcsolatból.
A versenysportnál döntést kellett hozni. Ha vannak célok, álmok, akkor küzdjön mindenki ezekért.
– Kaptak-e támogatást, segítséget Patrik tehetsége kibontakozásához? Igényelne-e ilyet, ha igen, mit?
Szabó Jánosné Erzsébet: Az edzőktől, Plásztán Attilától és Partali Csabától sokat kapott Patrik.
Az általános iskolában (Váci Mihály Általános Iskola, Tatabánya) szinte nem is tudták, hogy vív. Váci-díjjal végzett, kiválóan tanult a sport mellett. Nem engedtük meg, hogy felkészületlenül menjen iskolába, akkor sem, ha késő este leckézett vagy tanult, mindig segítettük, rendelkezésére álltunk. A tanulás mindig olyan fontosnak tartottuk, mint a sportot. A sport és a tanulás kiegészíti, kiegyenlíti egymást.
A gimnáziumban (Tatai Református Gimnázium), amikor látták, hogy eredményes, akkor kezdték el támogatni: leginkább az egyéni világbajnoki cím után. A tanárai folyamatosan segítettek, hogy teljesítse a követelményeket, hiszen napi több óra edzés, hétvégi versenyek mellett erre szükség is volt; az osztálytársak nem feltétlenül nézték jó szemmel. Ezen túl kellett lépni, eleinte nem volt könnyű. Közben az a felismerés is belátásig jutott: a tanulás és a sportolás nem megy egyszerre egy szinten. A hétvégi nagy versenyek után nem lehet topon lenni az iskolában.
Szabó János: A „tanulásból fogsz megélni” szemlélet volt az elsődleges a családban. Elfogadta Patrik. Dilemma volt, hogy a sportot válassza vagy más tehetsége vonalán menjen tovább: orvos, szülész, nőgyógyász (korai tervek) vagy jogász, ügyvéd, vagy műsorvezető legyen. Humán területeken erős volt az érdeklődése, Szép magyar beszéd versenyeken országos fordulóban is jól szerepelt, történelem versenyen regionális fordulóig jutott. A sporteredmények után lejjebb adott az álmaiból.
Felnőtt korosztályos versenyzőként, a Budapesten (Metropoliten Egyetem) megkezdett felsőfokú tanulmányok mellett nehézséget okozott a tatai edzések látogatása naponta, fáradt volt, így még a nagyszerű edzővel is patthelyzet alakult ki, motivációt vesztett. Pesten nem találta a helyét, a személyi edzőjét. 2019-ben elhagyta az élsportot, meghívták az Exatlonba, Dominikán töltött hosszabb időt, eredményesen, majd kétszer, háromszor megpróbált visszatérni a vívásba. Azt gondolom, bármi lehetséges; jelenleg felnőttként a saját médiaszereplési és szakemberré válási tervein dolgozik. A mozgás napjai része.
Segítség? Talán a visszatéréshez, a tudása átadásához lehetőség teremtése….
– Mit gondol, min múlik a tehetséges gyerek sikere, mitől függ az, hogy ki tud-e bontakozni a tehetsége?
Szabó Jánosné Erzsébet: Azt gondolom a született tehetség létezik, fontosak az adottságok. Mindezek felismerése, ápolgatása, támogatása, a gyerek gondozása, nevelése elengedhetetlen. Kellett hozzá Patrik igyekezete, akarata, kitartása, alkalmazkodó, belátó személye, sikerorientáltsága.
Szabó János: Amiben jó, abba fektessen sokat.
– Mit javasolna más szülőknek, akik támogatni szeretnék tehetséges gyereküket, mire figyeljenek nagyon oda?
Szabó Jánosné Erzsébet: Adjanak biztonságot adó családi közösséget; teremtsenek lehetőségeket, alkalmakat a korosztályos közösségi élethez; találjanak, majd segítsenek megtalálni a jó, nem romboló, demotiváló közösségeket, barátságokat.
Alakítsanak ki, később közösen jó időbeosztást, amiben helye van a játéknak, fejlesztésnek, tanulásnak, közös tevékenységeknek, beszélgetéseknek, sportnak; mindezt nem „skatulyázva”, hanem rugalmasan, ahogy hozza az élet.
Nem halmoztuk el a 3. gyereket, Patrikot sem, közben mindent megadtunk a lehetőségeink szerint. Udvarias, illedelmes modorra neveltük, arra is, hogy tudjon önfegyelmet gyakorolni.
– Van egy jó sztorija e témához kapcsolódóan?
Szabó János: A legjobb sztori az volt, amikor a bulgáriai, plovdivi világbajnokságon Patrik döntőt vívott, s mi nagy társaságban drukkoltunk, néztük. Vesztes helyzetben volt, reménytelennek tűnt. Akkor Plásztán mester mondott neki valamit, nem tudom, mit, de a hatását hamar megláttuk: döntetlen, majd hosszabbításban győzelem! Ujjongtunk, sírtunk kiabáltunk mind, szinte felfoghatatlan volt: világbajnok, aki a vesztes helyzetből is feláll, fordít és győz! Tanulságos …