Az öröm és a siker szerepe a tehetség fejlesztésében, az akarat, a kitartás fenntartásában.
Akár azt hiszed, képes vagy rá, akár azt, hogy nem, igazad lesz.
Henry Ford
A célok adnak energiát a reggeli felkeléshez éppen úgy, mint a rutinfeladatokhoz és a legtitkosabb vágyaink megvalósításához.
Kedves Szülő! A saját életéből feltehetően Önnek is ismerős, a „bármi áron”, a „csakazértis”, „ha addig élek is” megcsinálom élménye, emléke. A megmutatom, hogy tudom, hogy képes vagyok rá, hogy sikerülni fog! És ismerős a siker öröme, annak energetizáló, kitartást adó hatása, az ezt követő lelkesedés az újabb akadályokkal való szembenézésre. De ismerős lehet, a pályázd meg, nyerd meg, írd meg, vedd meg, a „ránk osztott” célok is, amikor az érintett kötelességből, tisztességből teszi a dolgát tartalék lángon, vagy felteszi a kérdést: akarom én ezt valójában? A kérdés megfogalmazása szinte magában hordozza a NEM választ. Ezekben a helyzetekben a teljesítés inkább középszerű vagy meg sem történik.
Nincsenek ezzel másképpen tehetséges gyermekek sem. Motiváló, a kitartást, az akaratot növelő hatása a saját céljaiknak van. Annak, amit ők fogalmaztak meg, köteleződtek el mellette. Ezek a célok általában magasak, kihívást jelentenek, de teljesíthetők. Ennek érdekében képesek erőfeszítést tenni, felállni a kudarcból, újrakezdeni, más módszerrel, más úton próbálkozni. Szülőként a gyermek tevékenységének megfigyelésével, miben merül el, mikor tesz valamit úgy, hogy teljesen kizárja a külvilágot, amikor szinte eggyé válik az adott tevékenységgel. Sok-sok beszélgetéssel, kérdések megfogalmazásával, segíthetjük őt ennek megtalálásban. A szülői túlakarás jelenthet veszélyt, amikor gyorsítani akarjuk az elköteleződést, a „mit akarsz tulajdonképpen?” megválaszolásának sürgetésével.
A mások által adott/tulajdonított cél életkoronként eltérő hatású. Kutatások igazolják és szülők tapasztalatai is megerősítik, hogy a kisebb gyerekeknek nagyon fontos a szülőknek, a szeretett személynek – akivel stabil kötődéses kapcsolatban van – való megfelelés teljesítése. A tőlük származó elismerésnek igen magas a jutalomértéke. A kiskamaszkorba lépéssel megváltoznak az elsődleges kapcsolatok, a referenciaszemély szerepét a kortársak veszik át, a nekik való megfelelés, a tőlük származó elismerés kerül a fókuszba. A szülők vagy a pedagógusok által tulajdonított célok másodlagossá válnak, esetleg felmondásra, megváltoztatásra kerülnek. A fiatalkorra, az identitás kialakulásával pedig az önmaguknak való megfelelés, a saját célok teljesítése lesz a meghatározó. Többször tapasztalhatjuk, hogy a tehetségígéret feladja az eddig követett célt, a tehetsége kibontakoztatásába nem tesz több energiát, vagy új célt fogalmaz meg önmaga számára, akár tehetségterületet váltva. Pedig kiváló eredményeket ért el sakkozóként, úszóként vagy éppen a matematikában. Szülőként érhetetlen mi történt. Az okok mindig többen vannak, de lehetséges, hogy eddig nem a saját útját járta. A kamaszkorban darabokra törik az eddigi személyisége, újra kell építenie önmagát, és ez nem azonos a gyermekivel. A korán felfedezett tehetségígéretek veszélyeztetettebbek ebből a szempontból.
Sok kutatás, tartalmas szakmai vita szól arról, hogy a tehetség hány %-ban függ a kiváló képességektől és hány %-ban a befektetett energiától, szorgalomtól, gyakorlástól, edzéstől, kitartástól stb. Anélkül, hogy ebben a kérdésben állást foglalnánk, témánk szempontjából az az érdekes, hogy csak a saját célok érdekében vagyunk képesek erőfeszítést tenni. A mások által nekünk tulajdonított cél – szeretett/tisztelt személynek való megfelelésen keresztül – még csalásra is ösztönözhet.
A feladat sikeres elvégzésének önmagában van motiváló hatása. A jól végzett munka öröme, amennyiben néhány szempontnak eleget tesz az áramlat, a flow élményét adja. Arra érdemes szülőként is figyelni, hogy a kihívás (elvárás) csak annyival haladja meg az aktuális képességet, hogy az teljesíthető legyen. A túl magas kihívás szorongást vált ki, és a feladat elkerülését eredményezi hosszú távon. Megfelelő féltételek hely, idő és a fontos másiktól származó visszajelzés is hozzájárul annak a jól végzett munka örömének, a flow-nak a kialakításához.
Két kutató (E. Deci és R. Ryan) három alapvető emberi szükségletet határoz meg, aminek ösztönző hatása van. Az első a kompetencia, a tevékenység végzéséhez szükséges képességeink összesége és a használatukra való elszántság. A „képes vagyok rá”, a „meg tudom csinálni”, a „sikerült” öröme. Ebben szülői feladat a sokszínű lehetőség biztosítása, hogy legyen tapasztalatszerzési lehetősége az életkornak adekvát helyzetekben, és a „képes vagy rá” bátorítása. A második az autonómia, az önállóság, amit a „tudom én egyedül” helyzeteiben szerezhetünk meg. A saját döntések, elképzelések megvalósításának szabadsága. Szerencsére az életkor előrehaladtával csökken az a szülői lehetőségünk, hogy túltámogassuk a gyermeket, mert „túlnő” rajtunk. Végül pedig a kapcsolat, a szülők, mesterek, társak visszajelzése, jelenléte. Az, hogy a család, az otthon legyen mindenkor, siker és kudarc esetén egyaránt az a hely, ami biztonságot ad, ahol lehet feltöltődni. Ennek a biztosítása soha meg nem szűnő szülői feladat.
Mit tehetünk szülőként?
Érdemes három forrásra támaszkodni. A saját gyermek/kamaszkori tapasztalataink jó kiindulási alapot adnak ahhoz, hogyan „működik” a saját elképzelések motiváló hatása. Másodikként a kapcsolat, az őszinte beszélgetések, az egymásra hangolódás, a gyermekünk empatikus megértése ad segítséget. Végezetül érdemes külső információkból is meríteni, szülőtársakkal, pedagógusokkal való beszélgetés, online közöségek, honlapok, appok, szakmai anyagok támogathatják a gyermekünk nagyon egyedi gondolkodásának, szükségleinek, elképzeléseinek a megértését.
Szülőként sokat teszünk a tehetség kibontakozása érdekében, ha ezen jellemzők mentén hozzájárulunk, hogy gyermekünknek minél több „önmagának tulajdonított” öröme, sikere legyen. A fenti folyamatokon keresztül ezeknek van hosszú távú, a belső kitartást, a szükségszerű mélypontokból való felállást is támogató hatása.
A fényes győzelemnek fáradság, kín az ára,
Az áhított siker álmatlan éj leánya.
Kit gyöngyért hajt a vágy, s a szíve reszket érte:
Az búvár lesz: leszáll a zord tengerfenékre.
Ki dicsőségre vágyik, de érte semmit nem tett,
Oly álmot álmodik, amely nem teljesedhet!
Az ezeregy éjszaka meséi