A kisgyermek a játék önfeledt keretei között képes a leginkább eredményes és látványos fejlődésre, ami eszköztárat biztosít számára a sikeres iskolakezdéshez, az önszabályozott tanuláshoz, képességeinek teljesítménybe fordításához, tehetsége kibontakoztatásához.

A kisgyermek ön- és világmegértésének alappillérei: a játék mint a tapasztalatok és elképzelések leképezése, a mese, mindezek nyelvi és szimbolikus megvalósulása. Ily módon e kettő összhangja képes a gyermeket átsegíteni a mindennapi nehézségeken, alternatívákat kínálni az aktuális életfeladatok megoldására.

A kor jellemzője a kezdeményezés, amely az autonómia igényéből táplálkozik, segíti a gyermeket a szándék megfogalmazásában, a törekvés megtapasztalásában, a tervezés tudatosságában. Mi ezeknek az eredője? A játék, a fantázia, ahol a sikeres és kevésbé sikeres próbálkozások még tét nélküliek.

Az óvodás kor, a 4-6 éves életszakasz az eriksoni fejlődéselmélet szerint a kezdeményezés és bűntudat kettősségét foglalja magába. Ebben a korban a gyermek fokozatosan leválik környezetéről, függetlenedik, egyik fő törekvése a kezdeményezés, saját magának és környezete határainak megtapasztalása. Ha nem ütközik akadályokba, és biztosítják számára az önállóan végzett munka lehetőségét, akkor a későbbiek folyamán a gyermek kezdeményezővé válik, kreatív lesz, képes lesz örülni a tevékenységéből adódó produktumoknak. Ellenkező esetben állandó bűntudat kíséri, szorongás lesz rajta úrrá – viselkedésének és teljesítményének megítélése vonatkozásában, kétségei lesznek saját erőforrásait illetően.

A mesékhez kapcsolódó játékok az óvodáskor fejlődési periódusaihoz igazodva, azaz a változásra, fejlődésre nyitott korszakot célozva a beszéd, a mozgás, a zenei terület fejlődését érintik. Mindezek ily módon megalapozzák a sikeres tanulási képességeket éppúgy, mint az érzelmi intelligenciát. A szabad mozgástevékenységen keresztül épülnek ki azon agyi pályák, amelyek a későbbiekben a kognitív műveletek elvégzését teszik lehetővé.

Az óvodai és kisiskoláskori képességkibontakoztatás fő célja ily módon, hogy elfogadó közegben mind a kognitív, mind az emocionális fejlődést támogatva a gyermekek próbálkozhassanak, hogy a későbbiekben a saját igényeik és szükségleteik szerinti úton haladva minél több sikerélményt szerezzenek belső indíttatású tevékenykedésük által. A kisgyermekkor rendkívül meghatározó: a gondolkodás alakulásának, az érzelmi intelligencia megalapozásának, a kommunikációs eszköztár színesítésének, valamint bizonyos pszichológiai fejlődésfokok megtételének változatos tárházát kínálja. A lehetőségek időszaka: a képességek kibontakoztatására, önmaguk és a világ megismerésére. 

A mese hatása a gyermeki lélekre már több évtizede a kutatások középpontjába került.

A mese fejlesztő szerepe oly módon nyilvánul meg, hogy ezen szövegek a különböző élethelyzetekre, a gyermekek mindennapjaiban megjelenő kihívásokra nyújtanak megoldási alternatívákat. A mesék által rávezethetők a gyermekek arra, hogy ha a „táltos paripájukat jól tartják”, azaz erőforrásaikat megfelelően használják, az valódi segítőjük lesz minden helyzetben, hogy a rájuk bízott talentumjaikkal jól tudjanak gazdálkodni.

A mesék által bárki átváltozhat azzá, aki valóban lehetne. A gyermekek, akik előtt nyitva a lehetőség, hogy képességeiket teljesítménybe fordítsák, az életkoruknak megfelelő mesékkel kapnak lehetőséget e tudások megőrzésére, saját javukra fordítására. Mint például beilleszkedés, nehézségek leküzdése, leválás, saját tehetségük felismerése, a jó és a rossz megkülönböztetésének képessége, és tulajdonképpen maga az útnak indulás.

A mese segít rendet tenni a felborult egyensúlyi helyzetben. A mesék útját járva a félelmekkel szembenézve, a sikert és a kudarcot megízlelve, a figyelem-teleszkópokat irányítva, önbizalommal telve, a saját aranykalapácsra rálelve gyerekjáték lesz a tanulás.

A történetek iránti éhség genetikailag kódolt: történetekbe rendezzük saját világunkat, elképzeljük a lehetségest, megtapasztaljuk a lehetetlent. A legtöbb tanulási nehézség a számok és szavak katonás rendjét követő bal agyfélteke és a képekben, illatokban, hangokban tobzódó jobb agyfélteke közötti kommunikációs zavarból adódik. A mesék által megteremtett belső képek, a saját fantáziánk képes közvetíteni a két fél között, megteremtve a harmóniát, a rendet a fejben.

A meséhez azonban le kell lassulni. A mai Z-generáció számára ezt már tanulni kell, hisz a csak verbális csatornán érkező ingerek jellemzően az ingerküszöbük alatt vannak. Ezért a mesehallgatásnak különleges formát kell adni, hogy alkalmassá váljon a megnövekedett ingeréhséget táplálni.

A mesehallgatás elsősorban élmény, ráismerés, felismerés. A mese játékba való átvezetése, a cselekvésen keresztül az értékszocializáció formálását, a kommunikációs készség fejlesztését, a viselkedési kultúra formálásának változatos módját rejti magában.

Mit tehet a szülő?

◇ Minél több alkalmat teremteni a közös mesélésre, a mese kísérte élmények megélésére.

◇ Azt a mesét, amit ismét és ismét hallani szeretne, elmondani újra és újra.

◇Kísérje mozgásos vagy zenei tevékenység a mesélést (eljátszani, elbábobozni, hangszereket megszólaltani.

◇ Biztosítani az érzelmek szabad kifejezését különböző művészeti tevékenységek által (rajzolás, festés).

◇ Törekedni az egyensúlyra: fejlesztő programkínálat és szabad, önfeledt játék lehetősége között.