Mekkora különbég lehet a legtöbb családban abban, amit szülőként elvileg tudunk és amit ebből a gyakorlatban megvalósítunk. Valamennyien tudjuk, hogy minden ember egyedi, nincs még egy ilyen a világegyetemben. Mindenki külön személyiség, eltérő képeségekkel, tulajdonságokkal, még az ikrek is! Mégis hányszor gondoljuk – és nemcsak gondoljuk –, ha az egyik gyermekünk, ebben vagy abban tehetséges, akkor a másik miért nem? Ő miért egészen más, „pedig hát testvérek!” Tehetséges, szorgalmas, érdeklődő, kitartó, lelkiismeretes, és a testvére miért nem? Ugyanúgy neveljük, ugyanolyanok a feltételek. Hiába tudjuk a különbség okát, ismerjük az öröklés mechanizmusát, mégis elmerengünk hol az azonosságokon, hol pedig a különbségeken.
Saját úton járni és nem árnyéknak lenni
A testvérhelyzet, a testvérek közötti sorrend, az életkor, a nem, az érdeklődés, a képesség és megannyi különbség mennyire meghatározó lehet a tehetség kibontakozásában, erről a szülőknek saját gyermekkorukból is lehetnek tapasztalatai. Hogyan élték ezt meg gyermekként?
Ki kire büszke, és miért? Mi az, amit díjaz a család, mi az, amit elismernek, mi az, amit leértékelnek vagy megtűrnek? Mit tekintenek tehetségnek és mit csak próbálkozásnak? Mi a siker és a kudarc családon belüli definíciója, tanult feldolgozási módja? Mi az, ami természetes, mi az, amiért már elismerés jár? Megannyi kérdés, amire családonként, gyermekenként más-más válasz adható. Hogy volt ez a születési családunkban, és mit viszünk át a mi családunkba? Nagy segítségünkre lehetnek saját megélt élményeink, hiszen a testvérhelyzet önmagában is speciális, ha ez még kiváló képességek azonos vagy különböző mértékével párosul, a gyermekünk különleges szülői odafigyelést igényel.
A testvérhelyzet a kisebb megszületésétől kezdve tulajdonképpen versenyhelyzet, a szülők figyelemért, szeretetéért, a családon belül betöltött pozícióért. Ha az egyik vagy másik testvér különleges jellemzőkkel bír, ez felerősödik. A testvérek között teljesen normális, ha versengenek, rivalizálnak egymással, ami szülői szemmel akár az agresszió mértékét is kimerítheti. Az eltérő képesség vagy tehetségpotenciál, a megkülönböztetett szülői figyelem, a „javak eltérő birtoklása” tovább színezi a testvérkapcsolatokat.
A tehetség megmutatása versenyhelyzeteken keresztül realizálódik. Amikor saját testvérrel kell versenyezni, ez kétszeres kihívást jelent, érzelmileg telített helyzet. Sok tehetséges fiatal érzi magát „másodhegedűsnek” egy idősebb vagy kiemelkedőbb nagyobb testvér mellett. Azt, hogy nem lehet önmaga, mert ő „csak a Judit húga”. Milyen érzés a másik árnyékában, vagy éppen ellenkezőleg a holdudvarában lenni? Az azonos tehetségterületen versenyző, sikereket elérők között nagy kihívást jelent, nehéz helyzet a saját testvér ellen játszani, pályázni. A siker/kudarc megélése mellett számolni kell az egyéb pszichés terhelés viselésével is. Megjelenhet a féltés, az aggodalom a „kisebbért”. Esetleg önmaga háttérbe szorítása, vagy éppen az, hogy az idősebb testvér az edző, a tanácsadó, a mester szerepet veszi át, és így támogatja a fiatalabb testvérét. A versengésen, rivalizáláson túl, egyéb megoldások is megjelenhetnek. Tehetségterület-váltás, más területen próbálja ki magát, előfordulhat a kiszállás, feladja az adott tehetségterületet, érzelmi viharok, agresszió. A szoros kapcsolat intenzív érzelmeket mozgósít. Nem tudjuk kinek nehezebb a sikeresebb vagy a kevésbé sikeres, tehetséges testvérnek.
Szülői viselkedések
Ha két vagy több gyermekünk ugyanazon a területen tehetséges, sokat tehetünk az alábbiakkal:
- a teljesítmény értékelésén túl, egyéb értékek előtérbe helyezésével, a sokszínűség elismerésével, a személyiség komplex jellegének kiemelésével,
- a testvérek közötti összehasonlítás helyett, ha önmagához, a tegnapi önmagához viszonyítjuk az elért eredményt,
- a képességekről az erőfeszítésre helyezzük a hangsúlyt,
- a versenyről, a tevékenység végzése adta örömre fókuszáljunk, a másodlagos haszonra, ami a helyzetből kinyerhető
- elsődlegesen gyermekünknek tekintsük és csak másodlagos tehetségesnek,
- a rövid távú eredményekről, a hosszú távú lehetőségekre is legyünk tekintettel.
Azonos vagy teljesen különböző
Legalább olyan gyakran fordulhat elő az is, hogy az egyik gyermek kimagasló képességekkel rendelkezik egy területen, míg a másiknak ebben az életszakaszban nincs látványos különlegessége, vagy van ugyan, de egészen más területen. A szülő elsődlegesen szülő, és csak az egyik szerepe a „tehetséggondozás”. Lehet, hogy éppen az az oka a nagyon speciális terület választásának, mert így nem kell a családon belül a testvérekkel rivalizálni, és az egyébként nagyon jó kapcsolatot egy versenyhelyzettel megterhelni.
Lehet, hogy az egyik gyermek olyan területen mutat kiválóságot, aminek a gyakorlására még nincs mód. Hiányoznak az ismeretei, esetleg a személyiségfejlődése még nem tart ott, jelenleg nem állnak rendelkezésre a tárgyi vagy a személyi feltételek. A különböző tehetségterületek megjelenése más-más életkorban történik. A kisebb testvér esetében megjelenhet egy „önkorlátozó”, önmagát alulértékelő szemlélet, lehetetlennek látva a nagyobb, sikeres testvér melletti elismerést.
A tehetség területe változhat, különösen igaz ez a többszörösen tehetséges gyermekekre. A személyiségfejlődés egyenetlen volta miatt vannak, akik korábbi életszakaszban kimagaslók, majd besimulnak a jól teljesítők közé. Vannak, akik „későn érők” és csak a fiatal felnőtt korban mutatják meg kiválóságukat. Egy dolog azonban nem változik, ők a MI gyermekeink, és az a kötődés, biztonság, amit a család adni tud, az független az aktuális teljesítménytől.